Kányádi Sándor: Májusi mese a fecskéről,...

...a kecskéről, a reggelről meg az estéről

- Fityfiritty! - köszöntötte a fecske a kecskét, amikor azt pitymallatkor az ólból kieresztették.

- M-e-ek - köszönt vissza álmosan a kecske, miközben a gazdasszony fejte.

- Fityfiritty!

- M-e-ek.

Így beszélgettek. A fecske fecsegett. A kecske mekegett. A tej meg langyosan, habosan csurrant a mázos edénybe.

- Így ni - mondta a néni a fejéssel végezve. Ekkor történt a baj. A tejszagra előóvakodott a macska.

A fecske fölröppent. A kecske az edénybe lépett. S a finom habos tej már a kecske hasa alatt futott, fehérlett.

- Hogy vinne el az ördög! - mérgelődött a néni, s a kecskére olyat vágott, hogy az a legelőig meg sem állott.

A macska meg nyalhatta napestig a száját, mert ami kevéske tej maradt az edényben, azt a kelő nap első sugara itta meg.

Aztán eltelt a nap, este lett. Hírli a fecske, hogy megjött a kecske. Éppen most fejik. De nem úgy, mint a reggel, hanem szigorú őrizettel. Ketten fogják a szarvát, hárman az edényt tartják.

Már a fecske sem fecseg,

A kecske is hallgat;

Csak a tej csurog.

Neszez a harmat.

Jó éjszakát!